Az alapján választom ki a következő olvasmányom, hogy mindig van másik.

Az a helyzet, hogy épp e héten* szembesültem azzal, hogy egyrészt mennyi megkezdett könyvem van, másrészt hogy mennyire nincs kedvem most egyiket sem olvasni, vagy mert -- a molyok által ismerős -- olvasói válságban vagyok (dehátazért könyv nélkül felszállni buszra nem lehet, hát mégiscsak!) vagy mert a könyvek jutottak mélypontra. Mondjuk ezt közel tíznél már majdnem elképzelhetetlennek tartom. Szóval inkább csak nem indultak még be. Ez a nyáricsömör. Mondjuk a télicsömör még rosszabb.

Télicsömör: Vizsgaidőszak kellős közepe, de még decemberről ott maradt néhány befejezetlen, egyébként állat jó könyv, viszont bűntudatból nem olvasod őket. Így állnak, majd lejárnak és sosem fejezed be őket. Szégyen. Így vittem vissza a Foucault-ingát. Azért az átlagért megérte volna inkább olvasni.

Nyáricsömör: A nagy nyári könyvtárbezárások ideje, mikoris az egy-két-négy hétre bezárt könyvtárakból kivett könyvek majd' két hónapig érvényesek, megugye még azt is lehet hosszabbítani, így lesznek a nyári olvasmányok ősziek. Meg meleg van. Minden ragad, az emberről még a táska is leolvad, hát francnak van kedve még szemüveget is venni. Most, július végén még olyan messzinek tűnik a szeptember, pedig csak egy hónap, ha mindent jól számolok. Bár meleg pont nincs, viszont mivel nincs meleg, nem halálos a takarítás sem, szóval most inkább az megy és nem az olvasás. Szóval kifogás, az van. Fúj. Még vettem is könyvet.

Azért nem csak habostorta meg két évszak az élet, ott van még a szorgalmi időszaknak nevezett 2x3 hónap egy évben, mikor tényleg sokat olvasok. Órán, órára menet, óráról eljövet, óra helyett és óra előtt is azt a lopott két percet is átolvasom. Már majdhogynem lázadásból nem olvasok én, a magyar szakos kötelezőket, mármint diplomatikusan csak ajánlottnak nevezetteket, ami nélkül a vizsga persze nem egykönnyen sikerül. E három hónapban azzal az indokkal teszek így, hogy "legalább most hagyjatok békén ezekkel", a vizsgák hónapja alatt meg azért, mert "mostmár úgysincs időm mindet elolvasni".

Akkor most leírtam, miket nem választok ősz-tavasszal. Amit választok, az garantáltan táskabarát (nem túl nagy vagy nehéz vagy aránytalan), utastársbarát (nem nézi az egész busz a borítót, pl.: http://bit.ly/mSpYbM), nem egy Sörgyári Capricco vagy Ulysses (bocs, nincs bajom ezekkel, csak nebuszra), amiket nem húszperces olvasásokra terveztek, bár ebből a szempontból az én imádott novelláim is kiesnek nagy számban, mert pont na még két oldal van hátra az utolsó megállómig és állva kell elolvasnom vagy menet vagy futás közben, ami nem kellemes eséskor. Elvégre saras lesz a könyvem. (Egyébként az én busztávolságomra ideális volt, így ajánlom meleg szívemmel a Szív: Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kiszasszonyát, kifejezetten pont pöccre végeztem a megállómra, az nálam húsz perc, így mosollyal szálltam le a székről, tehát még ebből a szempontból is kellemes volt. Hm, de szeretnék abból saját példányt.)

Hát fizikailag ezek, ez abban segít, mikor 8 kiadásból 20 példány van a könyvből, amit akarok, hogy most akkor melyiket is vegyem le a polcról.

Na de miért megyek ahhoz a könyvhöz? Itt jegyezném meg, hogy könyvtárban életveszélyes molyolni. Szakadt már el táskám hazafelemenet.

A moly: Nem részletezem, az tudja, az tudja, aki nem tudja, az meg tudja meg!

Meg az a röffent sok ajánlás, meg az a ruttyant sok itthoni könyv! Jaj! A könyvespolcomat sosem fogom tudni kiolvasni. Meg amikor eltervezem, hogy csak egy könyvet veszek ki, de öttel jövök haza, és az eredetileg kinézett hónapokig hosszabbítva hever meghódítatlanul. Jaj!

Mondjuk ez ugyanaz, minthogy inkább olvasok könyvtári könyvet, mint sajátot. De hogy miért? Egyszer arra fogok hazaérni, hogy a könyveim fellázadnak, máglyát raknak a szoba közepén és egyesével beleugranak, ha nem olvasom el őket, még mielőtt a tűzbe érnének. A kis mocskok. Azért szeretem őket. ^^ Csak majd egyszer. Majd nemmost. De gonosz vagyok.  Bocsi!

*Azért van kiemelve, hogy épp _e_ héten, mert ez Az olvasás 7 hete eseménynek harmadik hete, mikoris a választható témakörök közül én a következő olvasmány kiválasztására vonatkozót választottam, pedig teljesen úgy voltam az eheti témákkal, hogy hát én erről nem tudok írni, de legalábbis semmi égrengető-földbúgatót. Aztán mégis. Ez egyébként egy kisebb katarzissal is felért.