A reggeli könyves gondolatok az ébresztő csengése és a kávé közt ébrednek, mikor éppen kinyílik az ember lányának szeme és meglátja a könyvespolcait.
Meglát egy ismerős gerincet és belegondol, mikor fogta azt utoljára. "Ez a gerinc nekem sokat mesélt az erdőről, a fákról, a virágokról, a nyuszikról meg a halálférgekről. Jó kis könyv, cuki a borítója, bár buszra kifejezetten ocsmány." Aztán ott a másik gerinc, ami még fénylik a használatlanságtól és olykor-olykor megcsillan rajta egy gúnyos kacaj, hogy őt még nem olvasta az a szemét némber. És még vannak azok a könyvek is, amik emlékeztetnek, de nem önmagukra, hanem arra a bűnös légkörre, amiben hozzád fogantak; kaptad egy volt szerelmestől, nyerted egy meg nem érdemelt díjul vagy bűntudatból megvetted.
Botrányos dolog az emlékezés, főleg ha ha rögtön reggel jön.
És ott vannak lefekvéskor is...
