Egy egyszerű kérdéssel kezdődik: eladó?
El.
Aztán a szignók számolatlan sorai, a pénzek számolt oszlopai, de végre, ott a kulcs. A kulcs a lakáshoz. A kulcs a lakáshoz, amiben egy élet elkezdődhet. A kulcs a lakáshoz, amiben minden gondolatod a sajátod. Aztán a kulcsot elejted, nem bírod a súlyát tovább.
A gondolat, a tervezés, ami rádtör, meg az a zivatarnyi érzelem, hogy mit tettél meg ezekért a kulcsokért, amivel a csattanáskor szembesülsz.
„Minden lakás összes szentje! Hát az enyém! Az első, igazi, saját lakásom! „
Nem az érdekel most, hogy egy szoba, egy fürdő meg egy fél konyha mindösszesen. Csak a birtoklás tudata, meg azé a munkáé, ami kezedbe szülte azt a két kulcsot.
Meg az a döbbenet.
Ez igazából nem a vég, nem a részletfizetések vége, hanem kezdet. A jövőd kezdete. A jövődet tervezed, mikor kiválasztod az ágykereted színét, a függöny szegélyének vastagságát, az evőeszközök díszítését, a gázszámla rendezésének lehetőségei közül a hozzádvalót, az igazit. Egy rossz döntés, egy „inkább a pirosat vettem volna meg, ez így túl szürke”, egy kilógó centi. Ez mind a jövőd. Ez mind annak a jele, hogy már eldöntöttél valamit. Hogy veszel egy lakást.
