Basszus, de utáltam, mikor ezt énekelték nekem. Pedig igaz, immáron 11 éve buszozok, ezzel párhuzamosan utáltam meg az utazás "autó" formájú lehetőségét, ami most, hogy éppen vezetni tanulok, nem segít sokat a helyzetemen.
Részint sok van belőle, nem lehet parkolni, a reggeli dugót semmi más nem okozza, sok káros anyagot termel - ami ökotudatos kis agyamban roppant ellenszenves tevékenység -, általában egy kocsiban egy ember ül, ami még a családokat is széjjelszedi, emellett vezetés közben NEM LEHET OLVASNI. És megnyugtat a tény, hogy ezt nem csak én látom így, hallottam már anekdotát az elfoglalt üzletemberről, aki inkább vonatozott, hogy tudjon utazás közben is dolgozni. De ez most nem az autóócsároló posztom, hanem a:
alkalmából íródott bejegyzésem, így arról fog szólni, hogy én mennyire szeretek a buszon olvasni, többek közt olyan könyveket, amiknek nincs helyük táskában, mert
a, nagyok
b, nehezek
c, a borítójuk rózsaszín
d, a borítójukon nemi aktus folyik
e, a borítójukon olvasható cím alapján én egyből le vagyok nézve
f, nem lehet őket buszon olvasni, mert egyetlen nyolcvanoldalas mondatból állnak, ami amellett, hogy engem roppant módon idegesít, mert előre szoktam keresni a pontot, hogy akkor addig utazok, míg olvasom (ez most hülyén hangzik, de busztól függően 1-5 megállónál is leszállhatok, ugyanolyan közel lakok tőlük) és még azért is idegesít, mert olyan, mintha egyenhangon mondaná el az egész szöveget nulla érzelem nélkül, ami szép magyar nyelvünkkel nem teljesen kompatibilis, hiszen.
No persze nem kell engem félteni, utaztam már pesti molytalira Csodaidőkkel, az se tartott vissza, hogy ezért a legnagyobb, legpirosabb táskámat kellett vigyem, de attól még megállhatna a nászmenet, mert egy Révait ki rak be a táskájába? És ki olvas egyáltalán Révait a buszon? Senki, példaként ugyebár szép, nem?
Nehéz lehet egy könyv, mert olyan papírra nyomtatták, ami megéri a pénzét, pl. a Pixelhősök, ami az én kezemben ugyan még nem járt, de @Algernon aszonta, és mivel én hiszek neki, ezért nem ajánlom, hogy bárki is beletegye, mert az nem belevaló!
A c, d, e, problémákat azt hiszem, kiválóan összefoglalja a Trainspotting folytatásának borítója. Hát ez az, amiről míg nem hallottál, tökéletesen szexuálisan aberráltnak nézed azt, aki olvassa/megveszi/kiveszi/felgyújtja. Rám is így nézett a 70 éves könyvtárosnő, mikor kivettem, én pedig még 16 se voltam, viszont már 10 éve oda jártam könyvért. Hát ilyet is kell.
f? Hrabal. Egyszerűen váááártam a mondat véégééééééééééééééééééééééééééééééééét, hogy le tudjak szállni. (Nem, megint nem Hrabalt kritizálom, csak amit én olvastam tőle, az nembejött.) És mi volt a megváltás? Loe.
Loe. Szeretem. Bár igazából imádom. Azokat a tömör tőmondatokat. Azokat a naiv és szuper és fantasztikus mondatokat, meg a dühöngőt meg a jávorszarvasokat. Persze nála sem úsztam meg a rózsaszín borítót, volt is arra példa, hogy az egész busz engem nézett. Sebaj, Loe-ért mindent. Mondjuk amúgy is le-te-he-tet-len, szóval esélyem nem lett volna ellene küzdeni. :D
